Dorian Gray szép és ártatlan fiatalember, aki a festőt, Basil Hallwardot is megihleti. Róla készül legszebb portréja, amely rádöbbenti Doriant saját szépségére. A fiú egyre inkább a hedonista Lord Henry befolyása alá kerül, s azt kívánja, saját maga helyett képmása öregedjen csupán. Kívánsága teljesül, s mialatt ő szabadjára engedi merész vágyait és bűnös gondolatait, az arckép tükrözi egyre romló jellemét. "Azt mondják, mindenkit elrontasz, kivel barátkozol, s mihelyt belépsz egy házba, ott azonnal gyalázatosság történik. Nem tudom, így van-e vagy sem. Hogy is tudnám? De azt beszélik rólad. Olyan dolgokat közöltek velem, melyekben lehetetlen kételkednem." Az egoista Dorian, akit megrészegít saját szépsége, gyilkosságba keveredik, romlásba taszít másokat, és bár örökifjú marad, a londoniak azt beszélik, eladta lelkét az ördögnek...
A Dorian Gray erőteljesen lírai regény, a párbeszédek központi alakja Lord Henry, az aforizmák és paradoxonok kedvelője, aki szerint a bűn nem ártalmas, a házasság hiba és vágyainknak teret kell adnunk, akármik legyenek is azok. Dorian magáévá teszi a gondolatokat, s hiába nem látszik arcán a bűn, szekere a vég felé száguld. "Jaj, a gőg és szenvedély mily szörnyű pillanatában kérhette, hogy az arcképe viselje tettei terhét, s ő megtarthassa az örök ifjúság mocsoktalan tündöklését! Minden kudarca innen származik. Bárcsak inkább minden bűne, melyet elkövetett életében, magával hozta volna biztos, gyors büntetését! A büntetés tisztít" - sóhajt a végén.
Oscar Wilde-ot összegző íróként határozhatnánk meg. Senki sem jelenítette meg a romantika jellemzőit olyan látványosan, mint ő: a Dorian Gray-ben ott van a Faust egy szelete, ott van Hoffmann transzcendens világa, a halál, a szerelem, a gótika és a hedonizmus. A mű 1890-ben került publikálásra, vele Wilde egy csapásra hírhedtté vált. A kritikusok undorodtak tőle: "Ugyan, mi haszna van a trágyadombon kapirgálni" - rikácsolta egy kritika. A Daily Chronicle szerint a regény "megfertőz majd minden fiatal elmét, aki olvassa ezt a könyvet". A homoerotikus motívumokkal pedig általában nem tudtak semmit sem kezdeni. A homoszexuális Wilde a kritikákra válaszul tizenháromról húsz fejezetre bővítette művét, és visszaszorította a "plátói szerelem" motívumait. Bár éppen elég okot ad a találgatásra az a pár darab, ami benne maradt.
Valóban: Oscar Wilde számára is arcképpé vált Dorian Gray alakja. Később elismert íróként maga is vallotta, hogy akármit megtehet, s hogy a bűn nem ártalmas, mert érdekes. Pedig a regény mutatja, hogy nem így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése