"Sötéten látom a világot, nem történhet olyan, ami meglepne. A történelemről mindig azt gondoltam, hogy alapállapota a diktatúra, az elnyomás, a háború" - vallotta meg Dragomán György egy interjúban, A fehér királyhoz hasonlóan ugyanis a Máglya színhelye is Románia az államszocializmus idején. Míg előző regényének narrátora egy tizenéves fiú, Dzsátá volt, itt egy hasonló korú lánnyal találkozunk: "Emma [hangja] kopogósabb, zihálóbb".
Emma a szülei halála után állami gondozásba kerül, ahonnan a Nagymama veszi magához. A boszorkányos varázslatokat ismerő Nagymama mellett válik Emma nővé, találja meg közösségét és válik részévé a történelemnek, miközben megtalálja az első szerelmet is. Ebben a gyermeki világban egyformán nagy jelentőséget kaphat egy hangyaboly, egy hajcsat vagy egy terebélyes diófa, mint a zsidók búvóhelyéül szolgáló fáskamra, a utcai harcok áldozatainak üres koporsói, vagy az elveszett ügynökakták.
A háttérben pedig ott van a mindent átszövő varázslat, a mágia: ott, ahol a valóság, az akarat kevés, a képzelethez kell folyamodni, és a vágyak megelevenednek - sugallja a könyv.
"Ezt nagyon hangosan kiáltom, mert azt akarom, hogy igaz legyen." (377.)
Dragomán regénye apró epizódokból építkezik, a kis/nagylány aprólékos történetmesélése néhol hosszadalmasnak tűnhet ugyan, de a Nagymama képviselte mágikus realizmus (?) és a múltbéli történetszál (kurzívval szedve) megbontja a narrátori monotonitást.
A máglya rakása megkíván bizonyos tudást, de nem túl bonyolult feladat; Dragománnak ezzel szemben kilenc évbe telt a regény megírása. Hozzá kell tennünk, az író közben beutazta a fél világot A fehér királyt népszerűsítésének céljából, s ha igaz, két kötetnyi novella is megszületett. "Ha minden jól megy, most egy darabig évente, másfél évente lesznek könyveim" - árulta el az író, de hogy hihetünk-e neki, az más kérdés. Szabó T. Anna nevetve mesélte, hogy férje hiába bizonygatja, hogy mindjárt kész lesz, utána még évekig dolgozik a regényein.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése