2015. július 13., hétfő

Anthony Burgess - Gépnarancs

Ó testvéreim, ha szlúsáltatok már Anthony Burgess máig vitatott regényéről, esetleg a filmet is vígyeltétek már, érthetitek, miért tetszett, és nem csak málékissé. Tátottam a rótomat és meresztettem a glázomat rendesen. Alex egy tizenötéves cselovek, róla szól a történet, aki az efnél és az emnél lakik ugyan, de amikor az öreg Luna az égre kerül, ugrik a Karóva tejbárba, pittyel egy jó tejmegméget és neki az éjszakának: drúgjaival sztárüj cselovekeket, gyévocskákat tolcsókolnak, ha príma horrorsó grúgyai vannak egy nőnek, mehet a jó öreg tilitoli, a döfködés. Boltokat rámolnak ki, így hát zsozsójuk van mindig. Georgie, Pete Balfék és Alázatos Narrátorunk, Alex. No és ezek a fiatalok ilyen nyelven gavarittyolnak.
Prímán horrorsó tehát az iromány, de át is térek a jó öreg sztárüj stílusra, hogy senki ne törje a galaváját azon, mit is gavarittyolok itt.
Burgess regénye 1961-ben jelent meg, de igazi népszerűségre a tíz évvel későbbi filmváltozat után tett szert. Diadalútja viszont töretlen azóta: az angol Penguin kiadó 1972 és 1985 között húsz nyomta újra, de az Európa Kiadónak is megért 2014-ben egy keménytáblás kiadást. A regényírót kutatók szerint a mű eredetileg - Orwell kultikus 1984-éhez hasonlóan - a nyolcvanas években helyezte el cselekményét, amikor a kormány a szabad akaratot eltörölve akar békét teremteni az országban, nem számolva a személyi áldozatokkal. Alex egy tinédzser bűnbanda vezetője, aki társaival (drúgjaival) boltokat, házakat fosztogat, ártatlanok ver félholtra és nőket erőszakol meg. Miután börtönbe kerül, egy új módszerrel megkezdik átnevelését. Jogos és lehetséges-e a bosszú egy ilyen emberrel szemben? Ki lehet-e irtani a rosszat? Mennyire fontos a választási lehetőség jó és rossz között?
Hiába van tele erőszakos jelenetekkel, hiába kelt undort vagy viszolygást, Burgess regénye megdöbbentő hitelességgel a társadalomban fuldokló emberségről szól. Maró disztópia, mely folyton arra figyelmeztet: az erény és a bűn viszonylagos, és nincsen igazságosság.
Ha valaki még nem látta Kubrick 1972-es filmjét, jobb is, ha a regénnyel kezdi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése