1933-ban a náci propagandaminiszter, Joseph Goebbels nyilvánosan elégettette és betiltotta Erich Maria Remarque műveit. Az íróról terjeszteni kezdték, hogy francia származású zsidó, és hogy soha nem vett részt az első világháborúban. Pedig Nyugaton a helyzet változatlan (Im Westen nichts Neues) című regénye nem erről árulkodik. A történet főszereplője Paul Baumer, aki az iskolapadból egyenesen a frontra kerül - csakúgy mint Remarque annak idején.
A háború kissé rendezetlen anyagot nyújt az írónak - epizódokat, történeteket, mert a kiskatona nem látja azt az egészet, amibe belecsöppent. Csak a lövészárkot, a csatamezőt. Ez többször is megjelenik a műben - a katona, aki percről percre az életben maradásért küzd, csak azért öl, hogy ő életben maradhasson, és nem másért. És egy generáció, amely húsz évesen öregnek érzi magát. "Ez a könyv nem vád és vallomás. Csak beszámoló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a háború elpusztított - elpusztított még akkor is, ha a gránátok megkímélték."
A regényben nyoma sincs önsajnálatnak, a világ feletti kesergésnek - de már a címben megjelenik az a lemondás, ami áthalad a művön. "Én nem érzem magam megsértve" - feleli egy szereplő, miután megmondják neki, hogy háború akkor törik ki, ha egy ország megsért egy másikat. Helyette van bajtársiasság - Kat, Tjaden, Kropp -, és a kaja. Amiért egy katona élhet.
Remarque úgy írt hatalmas mesterművet, hogy megmutatta az emberiség piszkát, az élet alantasságát. Persze másként olvasta ezt Joseph Goebbels és a náci kar: ők, akik háborúzni akartak megint, ők, akik azt hitték a háború lehet dicső is.
Mert nem.
"Fiatal vagyok, húszesztendős; de az életből nem ismerek semmi mást, csak a kétségbeesést, a halált, a félelmet s a legesztelenebb felületességek összekapcsolódását a szenvedés örvényével."
És Remarque ezt tudta.
A regényből film is készült 1979-ben, Richard Thomas főszereplésével; a rendezői székben Delbert Mann ült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése